2013. július 5., péntek

10. fejezet


Fura volt, hogy eddig nem voltak bonyodalmak, hát most megkaptam őket két napba sűrítve.  Dean, Damon, Elena, Ősi vámpír család... Minden!
Ahogy Dean kérte, átmentem hozzá a motelbe, de kár volt. Csak a hablatyolást, szidást, leteremtést kaptam a Damon-ügy miatt. Ő mérges volt alapból is, de a kiabálás után már én is az voltam, ráadásul még mindig nem hajlandó tenni semmit annak érdekében, hogy visszacsináljuk, megoldjuk a lélek-eladós dolgot. Nem is voltam már kíváncsi erre a süket dumára, így faképnél hagytam a Winchester-testvéreket.
Már kiléptem a motelból, mikor Sam utánam jött.
- Oli...- állított meg- Beszélnünk kell!
- Miről? Nézd, ha te is le akarsz besz...
- Nem akarlak lebeszélni Damonról... Ha te tőle vagy boldog... Én csak örülök a boldogságodnak!- mosolyodott el, majd csendesebbre fogta a hangját- Deanről meg az alkujáról van szó...- magyarázta, én pedig kérdőn pislogtam rá- Emlékszel a szőke csajra múltkorról?
- Aha... Mivan vele?
- Rubynak hívják... És hát... Ő egy démon..
- Mivan?! Remélem már visszaküldted a pokol mélyére!!
- Olivia! Tudja, hogyan menthetjük meg Deant!
Ledöbbenve pislogtam a fiatalabbik testvérre. Pont egy ilyen kis, utolsó démon tudná, hogyan menekülhetne meg Dean? Nem tudtam, hogy hihetnénk-e neki.
- Sam... Ő egy démon... Nem lehet benne bízni!- ingattam a fejem- Ugyanolyan hazug, senkiházi, mint a többi. Ebben biztos vagyok!
- Megmentett téged is...- emlékeztetett
- Gondolom azért, hogy bízzunk benne... De ennél több kell!- jelentettem ki, és elsétáltam
Hazafelé végig ezen járattam az agyam. Megakartam menteni Deant, ez tény. De hogy ehhez egy démon segítségét kérjem? Teljesen kizárt, akkor már inkább tovább kutatok, ezt a Rubyt meg valahogy visszaküldöm a pokol mélyére.
Épphogy beléptem a Gilbert házba, újabb gond tárult elém. Elena a konyhában vitázott Damonnal és Stefannal. Kíváncsian lépdeltem be a helyiségbe.
- Hát itt meg mi folyik?- dőltem neki a konyhapultnak
- Ha te azt tudnád...- sóhajtott fel Damon szemforgatva
- Talán mondd el...
- Egyrészt megtudtuk ki volt Klaus utolsó koporsójában- utalt Damon Klaus kis dobozkáira, amikben a tőrrel leszúrt testvéreit tartotta- Esther... Az édesanyjuk... Kettő: Az évezred anyukája meghívta Elenát a "család újraegyesítési" báljára ma este... Ja és találkozni akar vele...
- És Damon nem akar elengedni...- tette hozzá azonnal az unokahúgom
- Nem is fogsz elmenni!- nézett rá a vámpír szúrós szemekkel
- Várjatok, várjatok... Esther egy ősi boszorkány, nem? És elég sokáig ette a penész abban a koporsóban... Hogy lehet életben egyáltalán?- értetlenkedtem
- Biztos vannak kapcsolatai a boszorkány klubban...- fintorgott Damon
- Elijah azt mondta, békében akar élni Esther a családjával...- vont vállat Elena- ...beleértve Klaust.
- Ő lehetne a fegyverünk, aminek a segítségével megölhetnénk őt...- nézett rám Stefant, Klausra gondolva a megölés alatt
- És mi van ezzel a bállal?- kérdeztem rá az említett eseményre
- Házavató ajándékokat akarnak biztos...- ült le Damon grimaszolva az asztalhoz
A szememet forgattam, és elvettem Elena kezéből a meghívót, és elolvastam. A bál ma este hétkor lesz, és Esther tényleg találkozni akar Elenával. "Itt az ideje, hogy találkozzunk. Esther"- állt a papír hátoldalán.
- El kell mennem, hogy megtudjam, miért akar velem találkozni...
- Ez egy ostoba ötlet!- csattant fel Damon
- Szerintem meg igaza van Elenának...- kelt vitába a testvérével Stefan- Lehet, hogy tovább nem kéne egy helyben tipródnunk...
- Tuti több van emögött a családi újraegyesülés mögött...- véleményeztem, miközben a papírt forgattam a kezeim között
- Hívd fel Deant és Samat is...- ajánlotta Elena- Meg gyertek el ti is...
- Hogyan? Minket nem hívtak meg...- emlékeztette Damon
- Megoldom...- néztem rá a vámpírra, majd a telefonommal a kezemben kisétáltam a verandára
Először Deant hívtam fel, és kivételesen lehetett vele normálisan beszélni, ráadásul megígérte, hogy ők ketten be fognak jutni a partira, bár azt még ő sem tudta, hogy hogyan, majd ott kiderül, ha találkozok velük. Miután bontottuk a kapcsolatot, egy sms-t kezdtem el pötyögni Elijah-nak. "Tudunk találkozni fél órán belül a parkban? Olivia" A válasz pár perc múlva meg is érkezett. "Persze"- olvastam a rövid és tömör üzenetet, majd el is indultam a kiválasztott helyre. Körülbelül tíz percet üldögélhettem ott egyedül, mikor Elijah is megjelent.
- Olivia...- szólított meg az ismerős hang, mire megfordultam- Találkozni szerettél volna...
- Igen...- bólintottam- Szívességet szeretnék kérni, Elijah...
- Hmm... Mivel kapcsolatban?- ült le a padra a vámpír a maga nyugodt stílusában
- Elena ma meghívót kapott a ti "házavató bulitokra"- macskakörmöztem az eseményt- A helyzet, hogy nem nagyon bízok a családodban, és...
- Részt szeretnél venni a partin?
- Hát... És Damon és Stefan is...
- A Winchester-testvérek?- kérdezett rá Deanékre
- Az már meg van oldva...- vontam vállat- Szóval? Segítesz?
Elijah némán, nyugodtan bólintott, majd a kezét nyújtotta, mire én kérdőn pislogtam rá, de ő csak ismét biccentett egyet a fejével, így mentem vele. Nem tudtam, hogy merre tartunk, de nem féltem. Benne bíztam, ő más volt mint a többi magafajta.
Végül egy ruhaboltnál álltunk meg. Kérdőn pislogtam Elijahra.
- A páromként fogsz a bálon lenni, ha ez megfelel...- mosolygott rám- És, ha jól sejtem ruha is kéne az alkalomhoz. Válogass kedvedre. Én állom.
- De... Elijah...
- Nem fogadok el ellenkezést... Fáradj be!- nyitotta ki nekem az ajtót, és előreengedett- Ha szabad... A fekete szín jól áll!- jegyezte meg, amire akaratlanul is elmosolyodtam, és végül elkezdtem keresni a megfelelő ruhát
Nem voltam az a nagy vásárolgatós-típus, de most egy órát is eltöltöttem a tökéletes darab megtalálásával, ami végül egy fekete, felvágott estélyi-szerű ruha lett. Az ellenkezésem ellenére, Elijah vásárolt hozzá kiegészítőket, és cipőt is.
- A Salvatore-testvérek fél órán belül megkapják a meghívójukat- közölte velem az ősi vámpír már a Gilbert ház ajtajában- Este látjuk egymást!- csókolt kezet mosolyogva, és eltűnt a szemem elől.
Mivel már csak Elena volt otthon, elmondtam neki, hogy hogyan jutunk be Damonékkal, majd már mentem is készülni, hiszen Elijah párjaként nekem korábban meg kell jelennem, ahogy azt a férfi magyarázta nekem ruhapróbálgatás közben. Gyorsan letusoltam, majd megszárítottam és megcsináltam a hajam, sminkeltem, és végül felöltöztem. Miután teljesen elkészültem, nagy levegőt kifújva indultam el otthonról, és nem sokkal később már a Mikaelson villa ajtajánál csengettem, ahol egy ajtónálló engedett be, miközben Elijah mosolyogva lépkedett le a lépcsőn elém... Megkönnyebbültem, hogy Elijah párjaként könnyen bejutottam a Mikaelson házba, csak remélni tudtam, hogy Damont és Stefant sem fogják kidobni majd a partiról. Deanékért annyira nem aggódtam, hiszen az ő szerepük halálbiztos volt. Legalábbis ők ezt állították...
- Elijah!- jelent meg előttünk egy kicsivel idősebb nő- Ki a csinos hölgy az oldaladon?
- Anyám...- mosolyodott el az ősi vámpír- Ő Olivia Sommers, a partnerem a ma esti bálon- csókolt nekem kezet Elijah ismételten
- Üdvözlöm...- nyújtottam a jobbomat a nő felé- Ön bizonyára Esther... Már rettentően sokat hallottam magáról!
- Én volnék..- bólintott- De nem gondoltam volna, hogy Elijah ennyit mesél rólam..
- Hát nem is tőle hallottam a dolgokat...- jegyeztem meg
- Tessék?
Már szóra nyitottam a számat, mikor újabb embernek kinéző egyedekkel bővült ez a kis társaság, és miután bemutatta őket nekem Elijah, rögtön be tudtam őket azonosítani: Klaus, Kol, Rebekah és Finn Mikaelson. Egészen a bál kezdetéig a család társaságát kellett élveznem azonban amikor a vendégek érkezni kezdtek, én is elvegyültem az érkezők között, a szemeimmel a Salvatore, illetve Winchester testvérek után keresgélve.
Az utóbbiakat találtam meg előbb, ahogyan éppen pezsgőket osztogatnak a vendégek között.
- Áh, köszönöm!- vettem le egy poharat Dean tálcájáról, és igyekeztem feltűnés mentesen beszélgetésbe elegyedni vele- Pincérek, ez komoly?
- Nem volt jobb ötletem...- morogta- Bejutottunk? Bejutottunk! Akkor meg fogd be!
- Úgy nézel ki, mint egy pingvin- vigyorogtam
- Nem mindenkinek vásárolgat egy ősi vámpír ruhákat...- húzta fel az orrát a Winchester
- Féltékeny vagy?- nevettem el magam
- Én aztán nem...
- Tudom, mikor hazudsz, Dean...- nevetgéltem, majd komolyra váltottam, és a lépcső felé mutattam- Nézd... Azok ott Klaus, Kol, Rebekah és Finn... Elijah testvérei... Tartsátok rajtuk a szemeitek!
- És az anyjuk?
- Még nem jött le, mióta a vendégek megjöttek- ingattam a fejem, de közben láttam, hogy Elijah int nekem- Mennem kell...
Azzal otthagytam Deant, és a "páromhoz" mentem, fel a lépcsőfordulóba. Megálltam mellette, és onnan pásztáztam a tömeget. Észrevettem Elenát, majd a barátnőjét, Caroline-t, a barátjukat, Matt-et, és végül Damon is megjelent Stefannal, de időm sem volt velük foglalkozni, ugyanis Elijah egy afféle nyitóbeszédbe kezdbe, majd táncra hívta fel az összegyűlt "ünneplő" embereket, és át kellett mennünk a bálterembe. Mindenki elhelyezkedett, megszólalt a lágy zene, és egyszerre tette meg mindenki az első lépéseket. Én Elijah táncpartnereként kezdtem, majd a partnercserénél Kol nyúlt a kezem után.
- Nem is értem, hogy egy ilyen csinos nő miért Elijah, a jófiú mellett van, és nem a jóképű testvér mellett...- vigyorgott a fiatalabbik Mikaelson- Nyugodtan mondd csak meg, hogy szerinted milyen jól festek, kedves Olivia...
- Mondanék én neked dolgokat... De jobb a békesség- mosolyogtam rá, majd jött az újabb fordulás, és Damonnal találtam szemben magam, nagyot nyeltem. 
Szívdöglesztően nézett ki a fekete szmokingjában, a kék szemei megint, mint mindig világítottak, és ismét minden elszállt a fejemből.
- Gyönyörű vagy...- suttogta a fülembe, amitől még pluszba fülig is vörösödtem
- Hát... Köszönöm...- erőltettem ki a szavakat, és a szemeibe néztem- Kérdezhetek valamit?
- Persze...
- Miért törődsz annyira Elenával? Mintha csak a saját életed védelmeznéd, úgy óvod az övét...
- Ez hosszú történet... Ne rontsuk el az estét...- táncolt tovább mosolyogva, mígnem egy üzenetet kapott Elenáról, és azonnal lelépett
Kezdett ez az egész nagyon furcsa lenni most már, főleg, hogy még fél óra múlva sem jelent meg. 
Egyedül iszogattam a pezsgőmet az egyik asztal mellett, és csak néztem ki a fejemből. Mindenen járt az agyam. Az egész mai napon. Még mindig benne volt a Ruby-s dolog, ez a bál Esther, és most még ez is... Mi ez az egész Damonnak Elenával? Hirtelen azonban társaságom akadt, így nem tudtam tovább ezen agyalni.
- Csatlakozhatok?- állt meg mellettem Rebakah, mire én bólintottam- Most nézd meg...- mutatott a táncoló Caroline-ra és Matt-re- Még szép, hogy Caroline ilyen gyönyörűen néz ki.. A legutolsó karkötőig mindent Niktől kapott, amit visel... Közben pedig... Nem értem a bátyámat- ingatta a fejét fintorogva, miközben lehúzta egy szuszra az italát- Fel kell dobni ezt az estét is... Elég unalmas. Ha most megbocsátasz, megkeresem Kolt- tette le a poharat, én bólintottam, és már ott sem volt a lány, de én sem nagyon maradtam már ott, túl nagy lett a csend idézőjelben, így Damon keresésére indultam, de nem jutottam sokáig, ugyanis Elena jelent meg előttem, majd Esther is felbukkant, hogy köszöntőt mondhasson. Türelmetlenül hallgattam végig, és ittam meg a tószthoz felkínált újabb pohár pezsgőt, mígnem Damon bukkant fel mellettem és Elena mellett.
- Megkaptad, amit akartál?- nézett mérgesen az unokahúgomra
- Ami azt illeti...
- Remek. Hazafelé elmeséled!- adta oda neki a blézerét, és elrángatta mellőlem, de mentem utánuk, amit Damon észre se vett
A hallban álltak meg, és érdekes dolgokat hallottam, a szemeim a dupláira kerekedtek. Damon konkrétan kijelentette, hogy szereti Elenát. Itt már tiszta lett a kép. Ezért óvja még a széltől is. Ezért nem akarta ma elengedni ide. A következő pillanatban már csak azt láttam, hogy csalódottan pislog rám, hiszen Elena faképnél hagyta, de én is hátat fordítva neki visszamentem a bálterembe. Nem akartam a magyarázkodását hallgatni.
Hosszú ideig csak nézegettem körbe a házban, és beszélgettem Damont messze elkerülve, mikor kicsit félrevonultam az egyik félreeső sarokba. A táncoló vendégsereget nézegettem az újabb pohár  pezsgőmet iszogatva, mikor hirtelen a világítóan kék szempár gazdája termett előttem. Sejtettem, miért került elő hirtelen a semmiből.
- Olivia...
- Hm?
- Te kerülsz engem...
- Nem is- vágtam rá- Csak.. Csak...
- Csak?
- Úgy érzem kicsit feltűnő lenne a Mikaelson kompániának, ha veled mutatkoznék, miközben Elijah párjaként vagyok itt...- magyaráztam
- Sablonduma...
A szememet forgatva ráztam meg a fejem. Ő is tudta, hogy miért kerülöm, így nem feleltem neki.
- Menj el most jó?- néztem fel rá
- Nem hagylak itt..
- Jó...- sóhajtottam fel, majd elindultam- Majd én elmegyek...
Szúrós tekintettel hagytam ott, majd Elijah-hoz csatlakoztam ismételten. Próbáltam elterelni a gondolataimat, nyitottam mások felé, elcsevegtem velük, de aztán zupogásra lett figyelmes mindenki és egy emberként rohant ki szinte minden jelenlévő a ház elé, ahonnan a zajok jöttek. Damon éppen Kol-t terítette a földre. A jelenlévők ledöbbenve nézték az eseményeket.
- Damon! Megőrültél?!- szaladt oda Stefan leteremtve a bátyját
- Talán egy kicsit...- felelte a túlhevült Salvatore Elenára pillantva- Távol álljon tőlem, hogy problémát okozzak...- tette még hozzá, majd egyszerűen elsétált, és nem sokára elnyelte a sötétség
- És még attól tartott mindenki, hogy mi szegjük meg az egyezséget...- ingatta a fejét mellettem Klaus egy gúnyos vigyorral az arcán, utalva arra, hogy ők megígérték, hogy nem bántanak senkit, ha a mystic fallsiak is békében hagyják a Mikaelson családot
- Salvatore-ok...- forgattam a szemeim, de belül aggódtam, és amint tudtam, rohantam Damon után
Fogalmam sem volt, hogy merre lehetett, így a szerencsére bíztam, hogy megtalálom. A Grillben nem volt, így a villa felé igyekeztem. Megkönnyebbültem, mikor ott ült a kanapén whiskey-t iszogatva.
- Szia...- köszöntem halkan, mire rám a csillogó tekintetét
- Mit keresel itt?
- Téged...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése