2013. július 10., szerda

12. fejezet/2.

Íme a facebookon meghirdetett játék győztesének nyereménye, miszerint megírhatta a 12. fejezetet egy másik szereplő szemszögéből. Edina Elenát választotta, és nekem elnyerte tetszésemet az irománya! Olvassátok el, reméljük tetszeni fog!!! :)





Kedves naplóm! Tudom, rég nem írtam, de annyi minden történt, hogy nem túl sok időm volt rá. Mióta Dean meghalt, Oli egyre furcsább. Vagyis az a furcsa, hogy nem furcsa. Gyászolnia kellene, de ő ehelyett csak Dean megmentésén agyal. Nem mondja, de ismerem már! Reménykedik. És persze ez nem baj, főleg a mi világunkban. Aggódom miatta, ezért is egyeztem bele, hogy Sam kérésére Damon és Jer vigyázzanak rá, figyeljék amolyan "remélem-nem-akarod-visszahozni-a-halálból-az-expasid" módon. Megértem, hogy zavaró Damon és Jer, meg ez az egész, de azt továbbra sem értem, Oli miért barátkozik Rebekahval. Úgy értem, ő egy ősi vámpír,aki pár hónapja még megölt volna, csakhogy újra egyesülhessen a családjával. Igaz, elismerem, én is ölnék, ha ezen múlna, hogy ismét teljes legyen a családom. De ez lehetetlen. Vagyis nem teljesen. 
Amint eszembe ötlött a tökéletes ajándék Oli születésnapjára, ledobtam a tollamat és betűrtem a matracom alá a naplómat, majd lefutottam a konyhába. Miközben keresgéltem a jegyzetfüzetemben, már tárcsáztam is Stefan számát. Néhány másodperc után meghallottam azt a lágy, mégis férfias hangot, melyet úgy szerettem.
-Szia Elena. Mi újság?- érdeklődött kedvesen, de hallottam hangjában az aggodalmat, ami nem volt meglepő a mostani helyzetben.
-Szia -üdvözöltem viszont- Stefan, áttudnál jönni egy kicsit?
Mielőtt hallottam volna a válaszát, észrevettem, hogy Oli, s rögtön a nyomában a "testőrei" beléptek a házba.
-Tudod mit? Nem érdekes. -mosolyodtam el, és ezt vélhetőleg hallotta is- Csak a holnapot ne felejtsd el! -emlékeztettem és elköszöntem. Amint megpillantottam, hogy Oli bezárkózik a szobájába, Jeremyhez siettem volna, de Damon testével elállta az utamat.
-Most nem alkalmas! -kerültem volna ki, de ismét megállított.
-Várj, Elena!
-Damon, most tényleg nem megfelelő az időpont -kezdtem magasabb hangnemben- ...Hogy a megbántott érzéseidről beszélgessünk!- mondtam kissé dühösen, mert már elegem van, hogy folyton nyaggat, miszerint nekem vannak érzelmeim iránta. Hülyeség.
Erre ő egy meglepő mondattal felelt:
-Áucs! Bár ez nem látszik, ez most nagyon fájt! -ércelődött- De kivételesen nem rólunk és az érzéseimről akarok beszélni veled.
Elámultam. Nem szóltam semmit sem, vártam, hogy elmondja, mit is akar.
-Olivia szülinapjáról van szó.
Elámultam, ismét.
-Honnan tudsz te róla? -kérdeztem a magas, sötét alakot.
-Tudod,milyen amikor egy öregdiákkal élsz együtt, aki naplót vezet...
Kérdőn néztem rá, mire csak annyit mondott:
-Nem, nyilván nem tudod. Mindegy is, különben meglep, hogy elfelejtettél meghívni a holnapi családi banzájra.
-Tényleg?- kérdeztem, mintha valóban érdekelne.
-Nem, igazából nem. De semmi baj, megbocsájtok. -morogta- Térjünk rá a szülinaposra!
-Nem jöhetsz, Damon! -jelentettem ki komolyan, mire ő kérlelően nézett rám.
-Hé, halkabban, Srácok! -lépett hozzánk Jeremy, s erre mindketten kiestünk a szemkontaktusból, felé fordultunk- Ha így folytatjátok annyi a meglepetésnek.
Ezután Damon és én is durcásan elhallgattunk, majd Jer folytatta:
-Különben is, Damonnek van egy tök jó ötlete!
Kérdőn néztem rájuk.
-Nekem is van egy tök jó ötletem, amit már...
Nem tudtam befejezni, mert Jer közbeszólt.
-Csak hallgasd meg,oké?
Némán belenéztem Damon igézően kék szemeibe.
-Beszéltem Bonnieval. Tud egy várazslatot, amivel..
-Mi? Mi? Mi? -vágtam közbe- Nincs varázslat, Damon!
-Kérlek, Elena, hagy fejezze be! -szólt rám ismét Jeremy.
-Szóval -folytatta a vámpír- tud egy varázslatot, amivel visszahozhatnánk egy kis időre Olivia szüleit.
Miután Damon befejezte, ledöbbentem. A mi szüleink is meghaltak, és soha eszükbe se jutott, hogy láthatnám őket egy percre is akár. Pedig annyira szerettem volna, főleg most. Megtudni, hogy a pasim, az ősöm, aki a hasonmásom, az igazi anyám, a barátnőm vámpír, egy másik barátnőm boszorkány, ja és a véremre pályázik egy legalább 1000 éves majdnem halhatatlan vámpír... Hát ez igazán felemelő.
-Na? -zökkentett ki Damon- Klassz terv vagy klassz terv?
Mosolyodott el önelégülten.
-Legyen. -mondtam, majd megindultam a lépcsőn a szobámba.
-Elena! -hallottam meg a vámpír hangját- Minden rendben?
-Persze -feleltem, majd Jerre néztem- Felhívom Samet és megkérem, hogy hívja el Bobbyt
Azzal visszafordultam, s felbaktattam.
Ezerrel cikásztak a gondolataim. Oli és Damon, Bonnie, Jer. Jeremy. Mióta ilyen puszipajtások Damonnel? És Damon mióta ilyen gondoskodó? Miért pont Olival?
Reggel korán ébredtem, még el kellett simítani a dolgokat. Felhívtam Samet, aki elmondta, hogy már csak néhány óra és Mystic Fallsban lesznek. Szuper. Estére minden kész, vagyis majdnem. Amikor lejött Jer, felosztottuk a tennivalókat: ő rántottát sütött, míg én a pirítóst intéztem és kávét főztem, majd kakaót is csináltunk. Már 9 fele járt az idő, amikor megpillantottam Olit, ahogy lefele battyogott.
-Boldog szülinapot! -üdvözöltem nagy mosollyal.
-Miről beszélsz? -kérdezte értetlenül.
-Oliii! Június 9.-e van! Mondd,hogy nem felejtetted el a saját szülinapod!- emlékeztettem, majd láthatóan leesett neki a tantusz: ma van a 28. szülinapja.
-Csak egy kicsit..-mutatta ujjaival- áh..teljesen összefolynak a napok...
-Hééé! -jelent meg hirtelen Jeremy is, aki épp befejezte a konyhai dolgát- boldog 28.-at, vénlány! Mindjárt itt a harmadik x- ugratta Olit nevetve.
-Öregszem, de megverlek, Jer!- ölelte meg unokanővérem az öcsémet.
-Én is szeretlek! -mosolyodott el Jeremy is.
Ezután hármasban megreggeliztünk,majd szuper hangulatban telt a délelőttünk. Az ebédhez készülődtünk, amikor megérkeztek a Salvatore-k is. Odahajoltam mosolyogva Stefanhoz és megcsókoltam, majd beljebb hívtam. Mögötte rögtön ott állt Damon is, aki kissé bocsánatkérően nézett rám.
-Fáradj be! -mondtam neki.
-Naa, ne morcizz! -kezdte a Damon-humort.
-Na nincs morci, de Damon! -mondtam komolyan- ha lehet, ma ne legyél annyit Oli nyakán...
Kérdőn pillantott rám.
-Féltékeny vagy?
-Nem! -vágtam rá- csak..ma van a szülinapja.
Erre Damon nem reagált, láttam, hogy a vállam fölött megpillantott valakit, és elsétált mellettem. Olihoz lépett, nem hallottam miről beszélnek, de láttam, hogy Oli csillogó szemekkel, nagy mosollyal öleli a magas férfit. Kissé keserű lett a szájízem, ekkor észrevettem, hogy Stefan mellém lépett.
-Minden rendben? -kérdezte homlokát ráncolva.
-Igen,igen. -mosolyodtam el.
Ezután ötösben megebédeltünk, majd szétszéledtünk. Stefannal átmentünk Bonniehoz, hogy beszéljünk vele "Damon-ajándékáról".
-Sziasztok! Gyertek be! -invitált be minket barátnőm mosolyogva. -Damon nem jött?! -kérdezte Bonnie.
-Öhm...nem. -feleltem- biztos más dolga akadt.
-Szóval Bonnie- kezdte Stefan- hogy is működik ez a varázslat?
-Egyszerű. Fogom a fotót, amit Bobby adott és az igét elszórom. Az ősboszorkányok segítségével megidézhetem Jacket és Mariat. -magyarázta Bonnie, mire Stefannal bólintottunk. -Csak éjfélig maradhatnak és csak a Grillen belül! -figyelmeztetett barátnőm.
Miután Bonnie elmondott mindent a varázslatról, emlékeztettem, hogy hamarosan találkozunk a Grillben, és hogy csörögjön rá Mattékre, hogy hogy állnak. Stefan is hazaindult átöltözni, épp mint én. Hazaértem és letusoltam. Egy fehér miniruha féle mellett döntöttem, a hajamat leengedtem. Végül feltettem a vasfüves nyakláncomat, amit Stefantól kaptam. Miután elkészültünk Jeremyvel, lent vártuk Oliviát, aki pár perc múlva komótos léptekkel le is ért a nappaliba. El is indultunk a Grillbe, ahol Caroline, Matt, Bonnie és nem túl nagy örömömre Rebekah is ott volt már. Hirtelen megpillantottam egy kis sarokbam Elijaht is. Őt szivesebben láttam, mint húgát. ahogy beljebb léptünk, megláttuk Samet és Bobbyt is. Oli arcára kisütött a boldogság. Hatalmas mosollyal ölelt végig mindenkit, kívéve Elijaht, aki felé csak bólintott. Míg Olivia üdvözölt mindenkit, odapördültem Caroline mellé és megdicsértem a díszletet. Szokásához híven, szuper bulit rendezett. A kis társasággal iszogattunk, nevetgéltünk, mígnem észrevettem, hogy Damon karon ragadja és maga után húzza Oliviát. Ez volt a "jel" arra, hogy Bonnie végzett és megidézte Oli szüleit.
Damon Maria dalának szövegét nyomta unokanővérem kezébe, és noszogatta, hogy menjen fel a színpadra. Olivia egészen addig ellenkezett, mígnem megpillantotta Mariat és Jacket a vele szembenlévő oldalon. Hirtelen elállt Olivia szava és könnyek szöktek a szemébe. Kérdőn pillantott ránk, de mi csak mosolyogtunk rá. Jack és Maria átölelte lányukat, aki könnyeit törölgetve kérdezte.
-Ez valódi?!
-Fogjuk rá! Egy ügyes kis boszi tett róla, hogy kicsit az legyen...-nevetett halkan Jack,majd kissé eltolta magától lányát- Büszke vagyok rádm kislányom! Büszkék vagyunk;
-Nagyon is! -bólogatott Maria mosolyogva- És itt az ideje, hogy egy színpadon énekelhessek a lányommal!
Jack mosolyogva sétált le mellénk, míg Maria mikrofont adott Oli kezébe és beszámolt a zenekarnak. Pár másodperc múlva énekeltek is. Mialatt Maria és Olivia a színpadon voltak, eszembe jutottak a szüleim. Hiányoznak. Annyira nagyon hiányoznak. Könnybe lábadt a szemem és úgy éreztem, nem bírom tovább. Ki kellett szabadulnom. Kiléptem a Grill ajtaján és kissé eltávolodtam tőle. Mélyen beszívtam a friss levegőt, majd kifújtam. Pár perce lehettem kint, amikor meghallottam az öcsém hangját mögöttem.
-Nekem is hiányoznak. -mondta mire én megfordultam, s felé rohantam.
Erősen magamhoz szorítottam.
-Szeretlek Jer! És én itt vagyok! -öleltem meg újra.
-Én is -ölelt szorosan.
Felemeltem a tekintetem és megpillantottam ahogy Oli szintén szorosan öleli szüleit.
-Gyere- mondtam Jernek- be kell mennünk!
Visszamentünk a bárba, ahol éppen elbúcsúzott Jack és Maria.
-Miért? És...miért? -kérdezte Olivia, mire csak annyit mondtam:
-Damon ötlete volt... Ő kereste meg Bonniet...
Oli tekintetével a jóképű vámpírt kereste, majd hirtelen Bonnie felé fordult.
-Bonnie! Visszahoztad anyát és apát....akkor Deant is visszatudod, nem?! -kérdezte reménnyel a hangjában.
-Sajnálom... -ingatta a boszorkány a fejét.
-De miért?
-Ő eladta a lelkét... Őt nem tudom visszahozni...
Olivia csalódottan bólintott, majd oda léptem hozzá, s megöleltem. Mindenki remekül érezte magát. Amíg Olivia Damonnel kilépett a Grill ajtaján, Stefannal biliárdoztunk Caroline és Matt ellen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése